Ma betesszük
a lemezt, installálunk és már játszhatunk
is. De milyen volt az első játék? És
hogyan jutott el idáig a játékipar?
Hogyan lett a kullogóból piacvezető és
uralkodó hatalom?
|
Ma már furcsának tűnhet, de az
első időkben a számítógépek fekete-fehér
monitorjai, lassúsága és grafikai megjelenítés
híján (hiszen videokártya sem létezett)
szöveges kalandjátékokat készítettek.
A
játékos begépelte a parancsokat és olvashatta
a történetet.
A legeslegelső "grafikusnak
nevezhető" játék két pont kergetőzése
volt, ahol az egyiknek el kellett kapnia a másikat. Ezt két-két
tekerhető gombbal lehetett irányítani. Az első
grafikus játékot egy Steve Russel nevű egyetemista
fiatalember készítette, itt két űrhajó
küzdött egymással. Ennek hatására jött
létre Nolan Bushnell 1972-es Space Wars nevű, bedobós
változata, majd megalkotta a neki világhírnevet
szerző Pong-ot, amit saját cége az Atari adott ki.
A
Pong-játékgép
A
Pong játék.
Az Atari világhírű lett. Ezután jelentek meg
a mai konzolok elődjeiként számon tartott bővítőkártyás,
tv-re köthető gépek. Eleinte a tévére
kellett erősíteni a játék színes hátterét,
ám hamarosan már a gépek is megoldották
ezt. A nyolcvanas évek elején a csőd szélén
álló japán cég, a Nintendo (furcsa,
igaz?) is hasonló vállalkozásba kezdett; Donkey
Kong nevű játéka letaglózta a világot.
Ők mutatták be a világnak a mai napig is halhatatlan
hőst: Super Mario-t is.
Néhány tv-s játékgép;
a mai konzolok ősei
Ugyanezen időkben hódítottak
a GameBoy elődjeiként ismert, úgynevezett "kvarcjátékok".
Ezekből jött létre a GameBoy, amelynek legnagyobb előnye
az volt, hogy váltogathattuk benne a játékokat,
majd színessé vált és egyre jobb grafikával
rendelkezett az évtizedek során. Mindeközben
a házi számítógépek egyre olcsóbbak
lettek és több helyre is jutottak el. Lassan a játéktermi
játékok hátrányba kerültek; a házi
játékokat egyszer kellett megvenni és bármeddig
játszhattuk velük; nem kellett újabb érméket
bedobni a gépekbe.
A számítógépek
azonban egyre gyorsabban fejlődtek; a merevlemez mind nagyobb kapacitása
pedig felváltotta a lyukkártyás rendszereket,
ahol kártyákba ütött "lyukak"
alkották a programkódot. A Doom és a Quake
alkotója, John Carmack egyszer egy készülő játékának
rendbe rakott kártyáit, amelyet minden újabb
programírás és tesztelés előtt be kellett
olvastatnia egyenként, egymás után a géppel,
leesett a biciklijéről és szétszóródott.
Ezt a rémes helyzetet váltotta fel a nagyobb merevlemez,
majd a floppy.
Kezdetben a konzolok jobb grafikára
voltak képesek, mint a PC-k és sebességileg
is jobban álltak, így sokan azt hitték, hogy
játék tekintetében halálra vannak ítélve.
Csakhogy újfajta programozási technikákkal
álltak elő a szakemberek és John Carmack is többszörösen
megújította a játékprogramok alapjait,
így végül ugyanazon sebességet képesek
voltak PC-n is elérni. Amikor pedig megjelentek a videokártyák,
amelyek átvállalták a processzortól
a grafikai megjelenítést és a processzor felszabadult
ezalól, hogy csak a játék működésével
foglalkozzon, a játékipar megindult hatalmi útján.
A számítógépes játékok
világszerte kedveltek és híresek lettek. Akadt,
hogy tizenéves programozók lettek egy-egy munkájukkal
világhírűek. Manapság az internet átalakította
a játékipart is. Az MMORPG-k (Massiv Multiplayer Online
Roling Game= Csak interneten játszható játékok)
mára világszerte hódítanak és
a világ egyre inkább ebbe az irányba halad. Különbféle
kiegészítők segítik a minél tökéletesebb
játékélményt, mint a fénypisztolyok,
a botváltós és pedálos, force feedbackes
kormányok, a kesztyűk és ruhák, amelyek apró
áramütéssel jelzik, ha minket eltalálnak,
három dimenziós szemüvegek és társaik.
A
Virtuális Valóság csúnyán megbukott,
noha sok reményt fűztek hozzá és valójában
tényleg hihetetlen dolgokra képesek. Egy sisakot
felvéve látjuk a beleépített "monitort",
amely úgy viselkedik, mintha a saját szemünk
lenne. Amerre fordulunk, arra látunk vele; hozzá tartozik
egy kesztyű, egy ruha, valamint fegyverek, amelyekkel úgy
harcolhatunk a nagy ketrecben, mintha valóban részt
vennénk egy bármiféle harcban. Ehhez társul
még a virtuális szórakoztatóközpontokban
a füst és a szélgépek effeltje, amely
még valóságosabbá teszi a játékos
számára az élményt. Várható,
hogy a jövőben a virtuális valóság a gépekhez
hasonlóan zsugorodni fog és már nem külön
termekben, hanem otthon is használtahjuk őket; amikor pedig
nem egy gép előtt ülve játszunk egy játékot,
hanem, ha mi legugolunk, a játékos is legugol, ha
lövünk, úgy lő a gépi karakterünk..
nos, az élmény leírhatatlan és nem pótolható
billentyű-nyomogatással többé.
Az eddigiek
során a népszerű filmekből játék-adaptációkat
készítettek, ám mára a világ
kifordult és a számítógépipar
archimédeszi sarokkőként felforgatott mindent. Mivel
manapság a számítógépes játékok
hollywoodi sikerfilmek kötségvetéseihez hasonló
befektetéssel készülnek, érthető, hogy
egyre tökéletesebbek, élethűbbek, kidolgozottabbak
és profi írók írják hozzájuk
a történeteket. Így lehet, hogy mára nem
filmekből készül játék, hanem játékokból
készülnek filmek. És nem is gondolnánk,
hogy mennyi ilyen filmet mutattak már be eddig is a mozikban,
valamint azt, hogy mennyit hasonló van készülőben!
Elég csak néhány nagy név: Doom,
BloodRayne, Final Fantasy, Resident Evil, Silent Hill, Vampire,
Alien vs Predator, Hitman...
A Virtuális Valóság valójában
több szinten is segít az emberiségnek. Például
megtervezhetjük vele egy szórakoztató- vagy bevásárlóközpont
belsejét, kialakítását és stílusát,
majd bejárhatjuk az egészet, mintha már fel
lenne építve.
A Virtuális Valóság-ot,
valamint a számítógépes játékokat
a hadsereg is alkalmazza, hogy egységei jobban tudjanak csapatmunkát
elvégezni, minél tökéletesebbre fejlesszék
a pontosságukat, valamint kiképezzék őket a
váratlan helyzetek megoldására is.
Hogy mennyire komolyan veszik a játékkészítők
a játékok elkészítését,
azok munkálatait, illetve mennyire sok technikát,
pénzt és tudást fektetnek bele, azt talán
az jelzi a legjobban, hogy Sid Meier, a legendás programozó
egy repülőgépes játékot készített,
amiben egy szupertitkos amerikai lopakodó vezetői lehetünk,
ám annyira eltalálta minden tekintetben a gép
felépítését és technikáját,
hogy az FBI is figyeltette. Később kiderült ugyanis,
hogy éppen akkor egy majdnem ugyanolyan lopakodót
épített és tesztelt az amerikai hadsereg és
úgy hitték, hogy Sid valakitől megkaphatta a tervrajzokat
és információkat!
|