BOSZORKÁNYOK

Írta:
 ShadowCat 

Ha meghalljuk a "boszorkány" szót, leginkább egy ronda, bibircsókos vénasszony jut az eszünkbe seprűvel, fekete macskával és hegyes, fekete kalappal. Pedig a "boszorkány" szót eredetileg férfiakra alkalmazták, akik legtöbbször jóképűek, sármosak  voltak, semmint torzak vagy csúnyák. Később már fiatal lányokra mondták ezt, majd a mesék alapján megjelentek a gonosz, csúnya, hajlott hátú öregasszonyok is.

TERMÉSZETI CSAPÁSOK=BOSZORKÁNYSÁG

A "sötét középkor" (melyről valójában oly keveset tudunk) emberei még keveset tudtak a világról és még kevesebbet a természeti erőkről. Mi már nem gondoljuuk egy-egy villámlás láttán, egy mennydörgés hallatán, jégeső zúdulásakor vagy emberek halálakor, hogy itt boszorkányság történt és a sötét mágia műve ez.
A középkorban azonban így gondolták, mivel nem tudták, hogy ezek valójában normális természeti  jelenségek. Az emberiség létrejöttétől kezdve az ember úgy hitte, hogy ezek a természeti erők és jelenségek valamely felsőbb erők működése során jönnek létre. A mítoszok pedig minden ilyenre "magyarázatot" adnak.
Ha villámlik és mennydörgést hallunk, akkor a görögöknél Zeus mérgelődik, a németeknél pedig Thor csapott a pörölyével és a sort hosszan folytathatnánk még.

A középkorban azonban a kereszténység terjedni kezdett és mivel ők egyetlen Istenben hittek, valamint egyetlen Gonoszban, így a dolgok némiképp leegyszerűsödtek. Ami nem volt jó, az rossz volt. A hirtelen történő események is így lettek megítélve. Ha elfagyott a termés, rossz volt, a gonosz műve. Ha egy gyermek halva született szintén. És felelősöket kezdtek keresni. Mg is találták. A Gonosz, az ördög műve volt ez. És természetesen a segítőié. Nagyon hamar kialakult egy kaotikus zűrzavar; a boszorkányüldözés, amely során légből kapott vádakkal végeztek ki rengeteg embert, legfőképp nőket.

A vádak színesek voltak, de legtöbbször szerelmi  varázs, időjárásvarázslás, halálokozás vagy méregkeverés volt. Kezdetben enyhe büntetéseket szabtak ki, de a III. Ince pápa által  indított keresztes háborúk zűrzavart idéztek elő és ez hosszasan elhúzodott.

BOSZORKÁNY-PRÓBÁK

A helyzet súlyos volt: mindenki megvádolt valakit boszorkánysággal, hogy ő maga ne keltsen gyanút és nehogy más vádolja meg őt ezzel, ami miatt kivégzik.
Ha pontosabban akarunk fogalmazni, akkor "próbáknak" vetették alá a boszorkánysággal vádolt embereket, ám ezeket senki sem élhette túl.

Az egyik ilyen "próba" volt, hogy kötéllel összekötözték a vádlott kezeit - lábait és egy súlyos követ erősítettek rá, majd vízbe dobták. "Ha boszorkány, feljön, ha ártatlan, lent marad."-szólt az érv. Ám mire kiderült, hogy nem fog feljönni az illető, már rég megfulladt.
Másik próba szerint beleszúrtak egy anyajegybe vagy szemölcsbe és ha az nem vérzett, az illető boszorkány volt. De akkor is, ha dadogott vagy megbotlot a nyelve a Miatányk elmondása közben. Mivel a bíróságon az életükért kellett imádkozniuk, olyan lelki súly nehezedett rájuk, hogy szinte mindnek mgbotlott a nyelve közben vagy a rémülettől "lámpalázasak" lettek és elfelejtették a szöveget, akár az izgatott színész, legyen bármennyire is profi.
 

MALLEUS MALEFICARUM

Magyarul: Boszorkánypöröly vagy Boszorkánykalapács.
Ez a könyv foglalta össze elsőként a 15. században a boszorkányságról és a démonokról szóló ismereteket. A Boszorkánypöröly vezette be kelet-Európában a boszorkányüldözést.
A korábbiaktól eltérően itt már a vádhoz a gyanúsítás is elég volt.
A kihallgatás és próbák mellett már kínzást is alkalmaztak, ám legsúlyosabb következménye az volt, hogy a boszorkányságot azonosították a női nemmel, mivel az indoklás szerint "a nő hiszékeny és szószátyár, tehát könnyen enged az ördög csábításának". Ezzel megszületett a boszorka és a férfi elvesztette boszorkánymesterként a jelentőségét.

A Boszorkánypöröly segítésgével teljeskáosz alakult ki. A kínzások során egy-egy boszorkánysággal vádolt nő kénytelen-kelletlen megnevezett más személyeket is, akik "társai" voltak, akik, szintén a fájdalom hatására megneveztek másokat, csak ne kínozzák tovább őket. Elég volt, ha valaki nem szerette szomszédját és máris feljelentette őt, mint boszorkányt.

 

A BOSZORKÁNYÜLDÖZÉSEK VÉGE

Hazánkban Könyves Kálmán (1095-116) kimondta. "Boszorkányok márpedig nincsenek", az utolsó boszorkány-kivégzések azonban jóval később történtek csak meg. Angliában 1684-ben, Németaldöldön 1610-ben, Franciaországban pedig 1745-ben. Németországban és Svájcban azonban még tovább folytatódott; Anna Göldi szolgálólányt 1782-ben végezték ki és vele zárult Európa történelmének egyik legsötétebb időszaka.
Nagyjából 15.000-80.000 ártatlan ember életébe került mindez.