ATLANTISZ
Az elsüllyedt város

Írta:
ShadowCat


 
Bizonyára mindenki hallott már Atlantisz rejtélyes legendájáról, az elsüllyedt városról, amiről azt is rebesgetik, hogy talán a víz alatt a tenger mélyén még létezik és élnek is ott emberek.
Hogy mi az igazság? Valójában senki sem tudja.
De nézzük meg, hogy miről is van szó pontosan!


 

Minden, a civilizált világtól távol eső törzseknél is létezik valamilyen formában az elsüllyedt város legendája. A legendáknak pedig mindig van valós alapja, csak a szájhagyomány hosszú útja változtatja őket misztikus történetté.

A legelterjedtebb feltételezés szerint Atlantisz az Atlanti-óceánban volt Amerika és Európa között. Az új kutatások során azonban rátaláltak egy ténylegesen elsüllyedt városra, ami a Titicaca-tóban, az inkák területén található. Talán Atlantiszra bukkantak? Lehet.

Az atlantiszi népnek nagy tudást, magas műveltséget és fejlett technológiát tulajdonítanak; állítólag olyan könyvtáraik voltak, ahol nem könyvek, hanem kristályok tárolták a könyvek tartalmait. Mivel ennek a legendának elterjedésekor a számítástechnika még gyerekcipőben járt, nem lehet későbbi toldalék, amelyet a régi legendához csaptak a modern kori emberek. De ha régebben erről -az akkoriban még elképzelni is hihetetlen dologról- beszéltek, valószínűleg valami alapja kellett, hogy legyen. Ezt a technológiát egyébként mostanában kezdték el kutatni és igen sikeresnek tűnnek az első próbálkozások. (A régi sci-fi filmek „holografikus” megoldásai például odáig vezettek, hogy immáron 3D-ben tárolhatóak az információk a holografikus merevlemezen, tehát mintha egy CD-nek nem csak a két oldalát olvasná a lézer, hanem „áthatolna” a lemezen és a két oldal közti rész is tartalmazna adatot.)
Ez a kristályban tárolt információ egyébként már a Bibliában is megjelent. Lehet, hogy az Éden valójában Atlantisz volt?

Noha Atlantisz leírásaiban zöldellő, növényekben gazdag helyről olvashatunk, nézzük meg az Antarktisz és Atlantisz szó közti különbséget.
Talán véletlen. Talán nem.

Bár tudjuk, hogy az Antarktiszt vastag hóréteg borítja és klímája igen fagyos, ez nem mindig volt így. Találtak olyan kacsacsőrű dinoszaurusz csontvázat is ott, amelyre Dél-Amerikában is ráleltek; az állat valahogy mégis átjutott, tehát ésszerű a feltételezés, hogy úgy hatvanötmillió éve a két rész összefüggő kontinenst alkotott.
És mivel ez az állat kizárólag növényekkel táplálkozott, Atlantiszról feltételezhetjük, hogy valaha trópusi esőerdő borította a felszínét. Hogy később mitől változott meg ennyire drasztikusan az éghajlat, azt továbbra is csak találgathatjuk.

A vízbe süllyedt város eltűnéséről többféle legendaváltozat kering. Az egyik szerint egyszerűen elsüllyedt, ami akár egy természeti katasztrófa (vélhetőleg földrengés) következménye is lehet, ám vannak, akik úgy vélik, hogy eleve a víz alá építették, de ez utóbbi inkább a legendák kalandos-misztikus volta miatt maradhatott fent és kevésbé hihetőbb is.

Amikor a világ legmagasabban fekvő, még hajózható tavában, a Titicaca-tóban megtaláltak egy ősi Naptemplomot, a világ tudósai és Atlantisz kutatói őrültként vetették magukat a hír után. Az inkák ugyanis igen magas kultúrával rendelkeztek és máig megoldatlanul maradtak utánuk olyan rejtélyek, amelyekre egyszerűen képtelenség magyarázatot találni, így nem volt annyira ésszerűtlen az elgondolás: megtalálták Atlantiszt!
Az inka legendákban és mítoszokban igen erőteljes utalások és képek találhatóak, amelyek földönkívüliekre engednek következtetni és, hogy mennyire komoly mindez, azt az is bizonyítja, hogy világhírű tudósok sem zárják ki ezt a lehetőséget. Túl sok a hátramaradt nyom és alkotás, ami megmagyarázhatatlan és ezek a szedett-vedett magyarázatok sem ésszerűbbek vagy bizonyíthatóbbak, mint az ufó-elmélet. (Erről bővebben lásd a: "Világunk Rejtélyei - Napisten vagy UFO?" -cikket.)

Atlantisz úgy tűnik, hogy az örök rejtély képviselője marad; ám talán ettől olyan érdekes és emiatt nem is baj, ha az marad.

Az elsüllyedt világ történetét feldolgozták már filmben, mesében és a Star Wars vízalatti világa is rá utal, de igencsak megmozgatja a mai napig is az írók és költők fantáziáját ez a rejtelmes történet.

Babits Mihály és Edgar Allan Poe is szentelt verset a legendának, Platón pedig a Timaiosz és Kritiász-ban így ír róla:  „Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, eljött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egyszerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt. Ezért nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.”