ATLANTISZ |
Írta: |
|
|
||
Minden, a civilizált világtól távol eső törzseknél is létezik valamilyen formában az elsüllyedt város legendája. A legendáknak pedig mindig van valós alapja, csak a szájhagyomány hosszú útja változtatja őket misztikus történetté. A legelterjedtebb feltételezés szerint Atlantisz az Atlanti-óceánban volt Amerika és Európa között. Az új kutatások során azonban rátaláltak egy ténylegesen elsüllyedt városra, ami a Titicaca-tóban, az inkák területén található. Talán Atlantiszra bukkantak? Lehet. Az atlantiszi népnek nagy tudást, magas műveltséget
és fejlett technológiát tulajdonítanak;
állítólag olyan könyvtáraik voltak,
ahol nem könyvek, hanem kristályok tárolták
a könyvek tartalmait. Mivel ennek a legendának elterjedésekor
a számítástechnika még gyerekcipőben
járt, nem lehet későbbi toldalék, amelyet a
régi legendához csaptak a modern kori emberek. De
ha régebben erről -az akkoriban még elképzelni
is hihetetlen dologról- beszéltek, valószínűleg
valami alapja kellett, hogy legyen. Ezt a technológiát
egyébként mostanában kezdték el kutatni
és igen sikeresnek tűnnek az első próbálkozások.
(A régi sci-fi filmek „holografikus” megoldásai például
odáig vezettek, hogy immáron 3D-ben tárolhatóak
az információk a holografikus merevlemezen, tehát
mintha egy CD-nek nem csak a két oldalát olvasná
a lézer, hanem „áthatolna” a lemezen és a két
oldal közti rész is tartalmazna adatot.) Noha Atlantisz leírásaiban zöldellő, növényekben
gazdag helyről olvashatunk, nézzük meg az Antarktisz
és Atlantisz szó közti különbséget.
Bár tudjuk, hogy az Antarktiszt vastag hóréteg
borítja és klímája igen fagyos, ez nem
mindig volt így. Találtak olyan kacsacsőrű dinoszaurusz
csontvázat is ott, amelyre Dél-Amerikában is
ráleltek; az állat valahogy mégis átjutott,
tehát ésszerű a feltételezés, hogy úgy
hatvanötmillió éve a két rész összefüggő
kontinenst alkotott. A vízbe süllyedt város eltűnéséről többféle legendaváltozat kering. Az egyik szerint egyszerűen elsüllyedt, ami akár egy természeti katasztrófa (vélhetőleg földrengés) következménye is lehet, ám vannak, akik úgy vélik, hogy eleve a víz alá építették, de ez utóbbi inkább a legendák kalandos-misztikus volta miatt maradhatott fent és kevésbé hihetőbb is. Amikor a világ legmagasabban fekvő, még hajózható
tavában, a Titicaca-tóban megtaláltak egy ősi
Naptemplomot, a világ tudósai és Atlantisz
kutatói őrültként vetették magukat a hír
után. Az inkák ugyanis igen magas kultúrával
rendelkeztek és máig megoldatlanul maradtak utánuk
olyan rejtélyek, amelyekre egyszerűen képtelenség
magyarázatot találni, így nem volt annyira
ésszerűtlen az elgondolás: megtalálták
Atlantiszt!
Atlantisz úgy tűnik, hogy az örök rejtély képviselője marad; ám talán ettől olyan érdekes és emiatt nem is baj, ha az marad. Az elsüllyedt világ történetét feldolgozták már filmben, mesében és a Star Wars vízalatti világa is rá utal, de igencsak megmozgatja a mai napig is az írók és költők fantáziáját ez a rejtelmes történet. Babits Mihály és Edgar Allan Poe is szentelt verset a legendának, Platón pedig a Timaiosz és Kritiász-ban így ír róla: „Idővel azonban rendkívüli földrengések és özönvizek támadtak, eljött egy súlyos nap és éjjel, amikor a ti egész haderőtöket is egyszerre elnyelte a föld, és Atlantisz szigete is a tengerbe merülve eltűnt. Ezért nem hajózható és nem kutatható át az ottani tenger még ma sem, mert akadályoz a nagyon sekélyes iszap, amelyet a süllyedő sziget halmozott fel.”
|