ATLASZ TERHE / A HESZPERIDÁK ARANYALMÁI

Írta:
ShadowCat

(Herkules 12. próbája)
 
(Boris Vallejo festménye)

Az emberek engedelmesek vagy éppen nem azok és az óriások ugyanígy voltak vele. Egyszer régen a titánok fellázadtak az Olymposz istenei ellen, akik –miután legyőzték őket- kegyetlenül megbüntették őket ezért.
Atlasznak az a büntetés járt, hogy a világ végezetéig a vállán kell tartsa az égboltot. Egyetlen egyszer csillant fel számára a remény, hogy súlyos terhét másra hárítsa.

Herkules (Héraklész), számos kaland és nagy tett bajnoka, a félisten a pusztaságot járta, mert azt a feladatot kapta Mükéné királyától, hogy szerezzen aranyalmát a Heszperidák kertjéből. Nem egyszerű gyümölcs volt ez, aki belekóstolt, az halhatatlanná vált!
Amikor találkozott Atlasszal, az óriás felajánlotta, hogy megszerzi lányaitól a három aranyalmát, csak addig megkérte Herkulest, hogy tartsa helyette az eget. A hős átvette tőle az égboltot és Atlasz csakhamar visszatért az almákkal, ám nem vágyott visszavenni tőle terhét. Felajánlotta ravaszul, hogy szívesen elviszi majd ő az almákat a királynak, ám Herkules átlátott a titán tervén és cselesen azt felelte, hogy rendben, de egy pillanatra vegye vissza tőle, amíg kipárnázza a vállát egy kis fűvel.
Atlasz annyira megörült, hogy gondolkodás nélkül átvette az égboltot, amíg Herkules kipárnázza a vállát, ám a hősnek persze esze ágában sem volt visszavenni tőle. Furfangra furfang volt a válasz.

Az óriás Atlasz azóta is tartja az eget, de szerencsére kővé vált és hegység lett belőle, így az égbolt terhe már nem nyomasztja.

S hogy mi lett az aranyalmákkal?
Herkules elvitte a királynak, aki megdöbbent és némi töprengés utána visszavitette vele a Heszperidák kertjébe azokat.
A király ugyanis megértette, hogy a halhatatlanság nem is annyira jó dolog!