A szurák
(istenek) csak úgy győzhették le az aszurák-at,
(az istenek ellenlábasai, démonok) ha ők szerzik meg
a halhatatlanság italát, az amritát. Ezt a
tejóceánból kellett kiemelniük, ami a
szétválaszthatatlan kozmosz volt, amelyből a mindenség
kiemelkedett. Mivel ez még az isteneknek is nehéz
feladat volt, segítségül hívták
a démonokat és megigérték, hogy részt
juttatnak neki az amritá-ból. Köpülőrúdként
a Mandara-hegyet használták és Vászuki
óriáskígyó volt a kötél,
amely a rudat forgatta. Visnu teknőssé változott és
hátára vette a hegyet, amelynek így szilárd
támasztékot adott. Az óceán vize fölkavarodott,
számos kincs került elő belőle. Ekkor merült fel
onnan Laksmí, a bölcsesség istennője, aki később
Visnu felesége lett és Kámadhénu, a
kívánságteljesítő szent tehén,
de egy, az emberiség elpusztításával
fenyegető méreg is.
Egyedül Siva, aki halhatatlan volt
az istenek között, ihatta meg a mérget, hogy hatástalanítsa,
de nem nyelte le egészen, így torka megkékült.
|
|
Végül
megjelent az amira, amelyért ölre mentek a szurák
és az aszurák. Négy cseppje négy városra
hullott, majd a démonok megkaparintották. Ismét
Visnuhoz fordultak, aki egy csodálatos nővé, Móhini-vé
változott és csáberejével kicsalta a
démonoktól az italt. Így lettek az istenek
halhatatlanok
|